székely rovásírás: a magyarság kőkori eredetű ősírása. - Néhány emléke elolvasatlan és nehezen meghatározható korú, az írásrendszer más írásokkal való pontos összefüggése tisztázatlan. Nem azonos a nagyszentmiklósi-halomi-szarvasi írással, a körmöcbányai sziklafölirat írásával és a K-eu. rovásírásokkal sem. - Elnevezése a századok során változott. A hagyomány székelyek által használt hun, szkíta v. hun-szkíta írást említ. - Jelkészlete esetenként képszerű szójelekből, szótagjelekből és betűkből áll. A képjelek a magyar ősvallás legfontosabb témáit (Nap, Ég, Föld, Orion csillagkép, Tejút, fa, hegy, víz) ábrázolják. A jelek képi és nyelvi tartalmának összevetésével helyreállítható az akrofónia folyamata, amely szerint az írás a m. nyelv szavainak rögzítésére készült. A rótt jelformák szálkásak; a festett, v. írt alakok gömbölydedek és díszítettek. A jelek irányultsága állandó, egyedül a →titkosírásnak szánt konstantinápolyi föliratban tükrözött. - Jelsorrendje leghívebben a nikolsburgi ábécében őrződött meg, ez a latinos jelsorrendnek az ugariti ékírás és a kazár írás jelsorrendjéhez közel álló változata (7. ábra). - Sorvezetése az írástechnológiától és az alkalmazás egyéb körülményeitől függően változó. A sopronkőhidai avar sótartón balról jobbra és jobbról balra irányuló föliratok vannak, Szamosközi István (1570-1612) fentről lefelé irányuló sorvezetést említett. Az énlakai összevont betű (ligatura) függőleges sorvezetésű, az Albert ligatúra az óramutató járásának megfelelő sorrendben tartalmazza az elemi jeleket. Az ismert föliratok többsége a rovástechnológia hagyatékaként jobbról balra halad, az újabb emlékek között törvényszerűen szaporodik a balról jobbra haladó írás. - Írástechnológiája. A tört. korokban elsősorban hengeres v. négyszögletű fapálcákra rótták, de cserépfestéssel, hímestojás megírásával, ötvöstechnikai megoldásokkal (pl. zománckép rekeszrajzával), v. szőnyegbe szőve is rögzít(h)ették a jeleket. Kőbe vésett, vakolatba és csontba karcolt, falra v. mennyezetkazettára festett, papírra írt emlékek maradtak ránk.

Ide jön a szrov07.tif

aláírása: A székely jelsorrend és párhuzamai

Az íráshasználat jellemzője a mondatjelek (pl. énlakai „eGY USTeN” ligatúra), a szójelek (pl. „Albert” ligatúra), a szótagjelek (hangzóugratás), a ligatúrák (jelösszevonások), valamint a képszerű jelmontázsok (pl. világmodellek) alkalmazása (2. ábra). Az újabb időkben ezek háttérbe szorultak a teljes betűírással szemben. - Föltételezik, hogy a honfoglalást megelőzően vallásos és tört-írói munkákat is rögzítettek ~sal. Ez utóbbiakból kerülhetett át néhány őstört. vonatkozású szövegrészlet (királylista, a szabír tört. elemei stb.) a lat. nyelvű krónikáinkba. - A ~ a lat. írás elterjedésével háttérbe szorult, de sohasem feledték el, kk. üldözésére nincs adat. A 20-21. sz: ünnepi, figyelemkeltő, a nemz. összetartozást kifejező használatának lehetünk tanúi. Kiemelkedő szépségű alkalmazása a sashalmi ref. tp. rovásbetűs Himnusza és Szózata, az ópusztaszeri rovásírásos zászló. - Szabályai Telegdi János (1574 k.-1647) nyitrai pp. Rudimenta Priscae Hunnorum Linguae (1598) művéből ismertek, v. az alkalmazásokból következtethetők ki. Telegdi leírta a jelkészletet: a betűket (az egyszerű meg az összetett mássalhangzókat és a magánhangzókat), a szótagjeleket, a capita dictionumokat; a kétféle „k” és a kétféle „r”, valamint az összevont betűk (ligatúrák) alkalmazásáról; a kiejtésről, a jelnevekről, a sorvezetésről és a szótagolásról. Az alkalmazásokból következtethetünk az írásirány változásaira, a szóelválasztó jelekre, az összevont betűk (ligatúrák) belső jelsorrendjére, a hangzóugratás szabályaira, a kétféle „k”, „r” és „s” használatára, a kettős mássalhangzók jelölésére stb. - A ~ keletkezésének kora és helyszíne az „f” (Föld) rovásjel alapján állapítható meg. Ez az Ararát központú Édenkert térképe, ahol az utolsó interglaciális idején (Kr. e. 100.000-50.000 között) a homo sapiens a maga ősvallását és vallásos jelképrendszerét megalkotta. A ~ ezekből az ősvallási jelképekből alakult ki, közelebbről meg nem határozható időpontban. A prekolumbián másolatokban fennmaradt amerikai indián írásemlékek alapján az írás legalább 12.000 éve már létezett. A homo sapiens elterjedéséről alkotott kép szerint az írás megszületése kb. 50.000 éve történhetett. Az írás a jégkorszak végén szó-szótagoló jellegű volt, és Eurázsia szélesebb térségein, valamint Amerikában is elterjedt. A közös alapoknak köszönhetően a ~ több ősi írással, valamint népi, uralmi és vallásos jelrendszerrel is rokon. A Kr. e. 2. évezred táján használt közel-keleti írások jó részéhez kb. 20-20 azonos jelforma, esetenként tartalmi kapcsolat is köti. Ezt erősíti a Ny-i sémi hagyomány, amely megőrizte az írásbeliség megteremtőjének, Taautosznak (vö. →táltos, tudós!) az emlékét.

ide jön a szrov08.tif ábra

aláírása: A székely íráshasználat változatos kifejezési lehetőségei

Kutatása: a ~ tud. kutatásának kezdete 1598: →Telegdi János Rudimentája (3. ábra); folytatását Bél Mátyás (1684-1749), →Kájoni János OFM és mások munkássága jelenti. A finnugrizmus elterjesztése óta a hazai kultúrpol. nem tekinti céljának a ~ megismerését és népszerűsítését, mert az írás léte cáfolja a finnugrista őstört. elképzelést. A két vh. közötti akadémikus kutatás részben ótürk, részben glagolita; végső soron arameus eredetet föltételezett; ezért a nemzetk. írástört. irod. ma nem tulajdonít nagy jelentőséget a ~nak. 1945 óta az akad. int-eknek nem feladata annak kutatása. A hivatalos kutatók többsége a Bronzkori magyar írásbeliség (Bp., 1993) kötet megjelenése után a székely írást tisztázatlan eredetűnek véli. A ~ kutatása a nemz. értelmiség erőfeszítéseinek köszönhetően az ezredforduló évtizedeiben felélénkült, eredményeik erőforrások hiányában részlegesek és kevéssé ismertek. A ~ néhány emléke nincs leírva és közzétéve; az emlékekről még nem készült megfelelő leltár; hiányzik az írás rendszerének elemzése; jórészt tisztázatlan az eredete és a rokonsága; elmaradt az írás nyelvészeti, tört. hasznosítása.

ide jön a szrov09.tif ábra

aláírása: Telegdi János Rudimentájának részlete: a Miatyánk rovásbetűkkel írott szövege

Források: Az indián párhuzamokra alapozott következtetések s az eurázsiai régészeti leletek szerint a ~ előzményeit és rokonait legalább a jégkorszak végétől elterjedten alkalmazták az É-eurázsiai sztyepp-övezetben. Több szkíta, hun és avar emlék értelmezhető v. elolvasható a későbbi székely jelek segítségével. Korabeli gör. források adnak hírt a szkíták írásáról, Zacharias rétor egyháztörténete (6. sz.) a hunok; a Konstantin-legenda (9. sz.) az avarok és a m-ok; Kézai Simon krónikája (13. sz.) a székelyek írását említette; az csak föltételezhető, hogy ezek a ~ elődjéről tájékoztatnak-e. A finnugrista álláspont Kézai krónikáját tekinti a ~ első említésének.

ide jön a szrov10.tif ábra

aláírása: Budapesti hun jelvény balról jobbra haladó „ÉSZAK” fölirattal

ide jön a szrov11.tif ábra

aláírása: A bodrog-alsóbüi rovásírásos fuvóka a honfoglalás korából „Lyónak” fölirattal

Fontosabb korai emlékei: anasazi edény, az írástört. legkorábbi, nyelvhez köthető és elolvasható írásemléke; afrászijábi tál, budapesti hun jelvény, sopronkőhidai avar sótartó a „magas ős sarok” fölirattal. - Honfoglaláskori emlékek: bodrog-alsóbűi fúvóka, ötvöstárgyak képszerű ábrázolásai. - Fontosabb székely emlékei: székelydályai, homoródkarácsonyfalvi, vargyasi, székelyderzsi, gelencei, csík(szentmihály)i, dálnoki (9. ábra), bögözi, rugonfalvi és konstantinápolyi fölirat, az énlakai mennyezetkazettára festett fölirat és összevont betű (ligatúra), a nikolsburgi ábécé (10. ábra), L. F. Marsigli (1658-1730) rovásnaptár-másolata, Telegdi: Rudimentája, Szamosközi István bejegyzései, a siménfalvi sorok, Kájoni János és mások szövegei és ábécéi.

ide jön a szrov12.tif ábra

aláírása: A dálnoki fölirat és latin nyelvű feloldása

Uralmi jelképek: a Szt Korona, a palást, a jogar, a címer, a pénz és a zászló jelképes és fonetikus jelei. - Néprajzi párhuzamok: veleméri égigérő fa (11. ábra), gyimesbükki hímestojás (12. ábra), etédi orsó. →székely hieroglifák Va.G.

Sebestyén Gyula: A m. rovásírás hiteles emlékei. Bp., 1915. - A m. nyelvtud. kézikv-e. 2. köt., 2. füz. Bp., 1934. (Németh Gyula: A m. rovásírás) - Jakubovich Emil: A ~ legrégibb ábécéi. Uo., 1935. (Hasonmás kiad. [1977]. A M. Nyelvtud. Társ. kiadv. 35.) - A ~. [A nyelvemlék hasonmásával] H.n., 1991. (M. őstört. kvtár 1. [!2.]) - Bíró János: ~. Szeged, 1992. - Napjaink 1992:1., 2., 7. sz.; 1993:1. 2. sz. (Mentsük meg rovásemlékeinket! Libisch Győző: A tászoktetői rovásfeliratok. Uő: „Kultikus” rovás-gyűrűk Mo-on. Uő: A parajdi kőrovás. Uő: Régi tudósítások a székelyek írásáról. Uő: Egyház és rovásírás) - Rovásírás a Kárpát-medencében. (M. őstört. konf. 1992. III. 26.) Szerk. Sándor Klára. Szeged, 1992. (M. őstört. kvtár 4.) - Szarvasi Krónika 1992:76. (Juhász Irén: Újabb avar kori rovásírásos emlék Szarvason) - Ann. Univ. Litt. Art. Miskolciensis 1993:31. (Erdélyi István: Az újabban előkerült rovásírásos emlékekről) - Varga Géza: Bronzkori m. írásbeliség. Bp., 1993. - Forrai Sándor: Az ősi m. rovásírás az ókortól napjainkig. Egy botra rótt kk. székely kalendárium és egyéb rovásírásos nyelvemlékeink. Előszó: Molnár V. József. Utószó: Bíró József. Lakitelek, 1994. - Műtárgyvédelem 1995:123. (Zombori Lajos-Csupor István-Libisch Győző: Rovásírásos, fekete bokály) - Erdélyi Múz. 1996: 1/2. füz. (Sándor Klára: A székely írás megíratlan története[i]) - Fűr Zoltán: A m. rovásírás ABC-s kv-e. [Bp.], 1996. (4. kiad. 1999) - M. Nyelv 1996:75. (Benkő Elek: A ~ korai emlékei. A székelydályai felirat.) - Somogyi Múz. Közlem. 1996:107. (Harmatta János: A zamárdi avar nagyszíjvég rovásírásos és szogd feliratai) - Antik Tanulm. 1997:1-2. sz. (Uő: A türk rovásírás legkorábbi emlékei. [A hun rovásírás]) - História 1997:4. sz. (Ráduly János: Honfoglalóink kultúrája: a rovásírás. Maros megye feliratos rovásemlékei.) - Kapu 1997:4. sz. (Tóth Szilárd: Rovásírás és latin betűs írás) - Buday Zsolt László: Rovásírás és mitológia. [Bp.], 1998. (Írástört. tanulm.) - Libisch Győző: Tanuljunk róni! Az egységes m. rovásírás ábécéje és szabályai. Bp., 1998. - Varga Géza: A ~ eredete: az özönvíz káoszából kiemelkedő istenek hagyatéka. Bp., 1998. (Írástört. tanulm.) (ang-ul: The origins of Hunnish runic writing : the legacy of gods emerging from the chaos of the flood. Ford. Légrády Bea. Uo., 1999) - Turán 1999:2. sz. (Hosszú Gábor: A kétféle magyar rovásírás), 5. sz. (Libisch Győző: „Pálos rovásírás”?), 2000:4. sz. (Magyar Kálmán: Bodrog-Alsóbű X. sz. nemzetségi közp-jának 1979-1999 közötti régészeti kutatási eredményei, kül. tek. a rovásírásos fúvókaleletre) - Friedrich Klára: Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás. [Bp.], 2003. - Reményünk: a m. feltámadás. Szerk. Siklósi András. [Dunaharaszti], 2003. - Magyarság és Kelet. A M-ok Világszöv-e által 2004. VI. 1-6. között rendezett őstört. konf. vál. előadásai. Uo., 2004. (Varga Géza: Az Éden írása)

ide jön a szrov13.tif ábra

aláírása: A nikolsburgi ábécé szójelei, szótagjelei és betűi

a szrov14.tif ábra

aláírása: Veleméri rajzos sindű (tetőcserép): világfa az „us” rovásjel megfelelőjével

a szrov15.tif ábra

aláírása: Gyimesbükki hímestojás a „j”, az „m” és az „f” rovásjelek megfelelőivel